„Balatonakali Tiszteleti Polgára”
(A kitüntetés kronológiája)
2006 tavaszán érlelődött meg a gondolat, hogy méltó módon kellene elismerni, s az utókor számára is megörökíteni azoknak a személyeknek az alakját, munkásságát, akik Balatonakali községért, annak közösségéért kimagaslóan sokat tesznek, vagy tettek. Munkásságukkal, életművükkel gazdagították a települést, öregbítették hírnevét, hozzájárultak fejlődéséhez.
Ez a kezdeményezés vezetett el a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” cím megalapításához, amelynek konkrétumait az alábbi rendelet tartalmazza.
Az elismerést eddig a következők kapták meg:
PAULIKOVICS Pál képzőművész
(1926-2006)
Balatonakaliban élt és alkotott 1987 óta. Önerőből, barátai segítő közreműködésével létrehozta saját kis galériáját, ahol állandó kiállítása mellett kortárs művészek alkotásaiból alkalmi és időszaki bemutatókat rendezett.
A művészt önzetlen küldetéstudat vezérelte, a település kulturális életének szerves részévé kívánt válni. A falu főterén felállított betlehemmel a karácsonyi közös gyertyagyújtás új hagyományát teremtette meg. A falu közössége befogadta őt. Elismerve művészi tevékenységét, elsőnek kapta meg az önkormányzattól a „Balatonakali Tiszteleti Polgára” címet, amelyet 2006 március 15-én vehetett át.
Paulikovics Pál 1926. február 16-án született Pozsonyban. Balatonakaliban hunyt el 2006. július 3-án.
Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, valamint a prágai Iparművészeti Főiskolán végezte. A Művelődési Minisztériumban, művészeti osztálya főelőadóként jelentős szerepe volt a művészeti főiskolák egyetemmé alakulásának elősegítésében (1961-1980-ig).
Vendég docensként dolgozott a Halle giebischteini Iparművészeti Főiskolán (1979).
Éveken át az Iparművészeti Főiskola meghívott előadója volt. Nevéhez fűződik a szilikátipar szakon belül az „Üvegipari Tanszék” létrehozása, valamint a teljes program és tanterv kidolgozása (1964-1980-ig).
1980-1986 között a Magyar Iparművészeti Főiskola Továbbképző Intézetének munkatársa volt.
Művészetében fontos szerepet játszik az üveg, mint anyag, annak szuverén birtoklása, formai, technikai ötletei, melyeket magában hordoz. „Játék” a tömeg, az üveg, a fény, a színek együttes hatásaival. Alkotásain keresztül érzékelteti velünk, hogy sugárzik át az üvegen az esztétikum, a humánum és a líra.
Kezdetben használati funkciójú tárgyakat készített, tervezett pohárkészleteket, hutakész díszüveg tárgyakat. Az utóbbi években tért át a művészeti üvegplasztikákra.
Egyéni kiállítások:
- 1970 • Dorottya u. Galéria, Budapest • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
- 1974 • Esztergom
- 1975 • Varsó
- 1979 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- 1982 • KPVDSZ
- 1984 • Szarajevó
- 1989 • Esztergom • Balatonfüred • Berlin • Szófia.
Válogatott csoportos kiállítások:
- 1970 . Dorottya utcai Galéria Bp.
- 1970 . Dorottya utcai Galéria Bp.
- 1978 • Quadriennalle, Erfurt • Műcsarnok, Budapest • Iparművészeti Múzeum, Budapest • Vigadó Galéria, Budapest • Tihany . Balatonfüred . Komárom
Művek közgyűjteményekben
- Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg • Iparművészeti Múzeum, Budapest • Laczkó Dezső
Múzeum Veszprém.
Munkásságáról számos írás jelent meg a hazai sajtóban és művészeti kiadványokban. Az MTV 1970-ben készített róla egy portréfilmet. A veszprémi Séd Televízió 1990-ben mutatta be életpályáját és munkásságát.
Az Akali TV 2004-ben adott képet művészetéről.
Galériájának létrehozásával az volt a célja, hogy hozzájáruljon a Balaton-felvidék képzőművészeti palettájának színesítéséhez, esztétikai élményt nyújtó lehetőségeihez.
Fiai – Paulikovics Iván szobrászművész és Paulikovics Pál gitárművész (Tóparti akkordok) – ezt a hagyományt kívánják folytatni a kis galéria teljes felújításával. Édesapjuk műalkotásaiból – azok időnkénti cseréjével - itt nyílik állandó kiállítás, előre láthatólag 2010 júliusában.
A galéria címe: 8243 Balatonakali, Kossuth u. 48.
T.: +36-87-444-327
Látogatási lehetőség: Előzetes bejelentkezés és időpont egyeztetés alapján.
A belépés díjtalan.
STEIXNER ISTVÁN tanító
(1904-1995)
(1904-1995)
Steixner István Szentjakabfán született 1904-ben. Balatonakaliban hunyt el 1995-ben.
Édesapjának hat holdja volt, mégis taníttatta a fiát. Így került a pápai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetbe, ahol 1926-ban szerzett diplomát.
Somogy megyében tanított, majd a Veszprém megyei Márkóra került kántortanítónak.
Somogy megyében tanított, majd a Veszprém megyei Márkóra került kántortanítónak.
Több hangszeren játszott, kedvence az orgona volt. Már az első évben megalakította a márkói férfikórust, amellyel, az együtt töltött 22 év során, számtalan sikert ért el országos versenyeken.
A németajkú község kisebbségi önkormányzatának kezdeményezésére az újonnan megalakult márkói kórus 2002-ben felvette Steixner István nevét.
A németajkú község kisebbségi önkormányzatának kezdeményezésére az újonnan megalakult márkói kórus 2002-ben felvette Steixner István nevét.
1939-ben vonult be katonának, megjárta a Don-kanyart. A háború után, 1949-ben költözött családjával Balatonakaliba. Kezdetben hat osztályt tanított.
Ezzel párhuzamosan megkezdte a falu kulturális életének szervezését. Először a lebombázott „Kultúrt”-t kellett rendbe hozni. Itt kezdte el működtetni a könyvtárat, húsz kötettel… Amikor 43 évi munka után a könyvtárosi posztról leköszönt, ötezer kötetet hagyott utódjára.
Tanítóként 1965-ben ment nyugdíjba.
1949-től dolgozott meteorológiai észlelőként is. Minden áldott reggel naplóba írta a hőmérséklettel, csapadékkal, légnyomással kapcsolatos adatokat.
Ezzel párhuzamosan megkezdte a falu kulturális életének szervezését. Először a lebombázott „Kultúrt”-t kellett rendbe hozni. Itt kezdte el működtetni a könyvtárat, húsz kötettel… Amikor 43 évi munka után a könyvtárosi posztról leköszönt, ötezer kötetet hagyott utódjára.
Tanítóként 1965-ben ment nyugdíjba.
1949-től dolgozott meteorológiai észlelőként is. Minden áldott reggel naplóba írta a hőmérséklettel, csapadékkal, légnyomással kapcsolatos adatokat.
Krónikása is volt a falunak, 4 évtizeden át, - szintén naplószerűen - rögzítette a napi eseményeket. Kutatta, gyűjtötte a település múltjával kapcsolatos adatokat éppen úgy, mint a helyi népszokásokat, vagy a környék földrajzi neveit. Az ő munkássága képezte az alapját az Akaliról készített első monográfiának, amelyet leánya, Hudák Józsefné írt meg 1996-ban.
Néptanító volt, a szó legnemesebb értelmében. Igazi „lámpás”, hiszen a jó pedagógusnak nem pusztán szakmája van, hanem hivatása. Ha annak tekinti, egy életformát választ magának, együtt él, együtt kell élnie az emberekkel, közösséget vállalva örömükkel és bánatukkal.
Úgy tanította, „faragta” a felnövekvő nemzedéket, hogy tudta, iskolán kívüli tevékenysége, egész élete példaadó kell, hogy legyen a közösség számára.
Úgy tanította, „faragta” a felnövekvő nemzedéket, hogy tudta, iskolán kívüli tevékenysége, egész élete példaadó kell, hogy legyen a közösség számára.
Ezt a példát őrzik Balatonakaliban mindazok, akik ismerték Steixner Istvánt.
A „Balatonakali Tiszteleti Polgára” posztumusz elismerést 2007. március 15-én leánya, Hudák Józsefné vette át.