Az óvodások apraja-nagyja nagy izgalommal készülődött Dörgicsére, hogy Bende Pista bácsiék családi birtokán, birkanyírást nézhessenek meg. Csongor, igazi vendéglátóhoz méltón minden látnivalót meg akart mutatni a gyerekeknek.

Megérkezésünkkor nagyokat szippantottunk a friss falusi levegőből. Először a birkanyájat tereltük ki a mezőre, a gyerekek lelkesen szaladtak utánuk, nem győzték csodálni a rengeteg kisbárányt. Ezután a néhány hetes kiscicákkal ismerkedhettek meg, simogatták, nézegették az apró nyávogókat. Néhány kisgyerek életében először látta-érintette meg a parányi macskákat. Ezután utunk az ólakhoz vezetett. A kisebb-nagyobb disznók cseppet sem ijedtek meg a látogatóktól, de a félénkebb gyerekek csak jó néhány lépés távolságból merték megszemlélni őket. A koca méretével, a vaddisznók hangjukkal nyűgözték le az ovisokat. A csupán képeskönyvekből, filmekből ismert állatok megelevenedtek, nem kis meglepetést okozva kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Ezután következett látogatásunk fő célja, a birkanyírás. Szakavatott kezek gyorsan és szakszerűen szabadították meg az állatokat vastag gyapjuktól. Birkatürelemmel vártak sorukra, majd a művelet végén immáron majdnem kopaszon szaladtak vissza a többiekhez. A gyerekek nyírás közben egy darab gyapjat kaptak, kézről-kézre járt a puha szőrcsomó.

A kicsik szaladtak egyet, majd Betti finomságokkal, üdítővel kínálta meg a kis csapatot. Látogatásunk végéhez közeledett, utolsóként a lovakhoz indultunk el. Az eső nagy cseppekben eredt el, az utolsó métereket már futva tettük meg az autókig.

Köszönjük a feledhetetlen élményt a Bende családnak, igazi tartalmas órákat tölthettünk náluk!

KRA