A barátcsuha szőlőfajta és a belőle készített bor, valamint a hozzá tartozó Fenye-hegyi présházpince
Az érték jellemzése:
A barátcsuha szőlőfajtát megtaláló Nagy Imre (1948–2022) borász családban született, ősei a 18. század végétől műveltek szőlőt. A családi birtok története így több száz évre tekint vissza. Gyermekkorában nagyszüleivel, szüleivel sok időt töltött a szőlősorok között, számára ez volt a játszótér. Figyelte a felnőttek munkáját, természetes volt, hogy később ő is a szőlővel foglalkozik.
Középiskoláját Budafokon a Borgazdasági Technikumban végezte (1967). Egy év katonaság után Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Diplomáját 1973-ban vette át. Szülőfalujában, Dörgicsén kezdett dolgozni a Balaton-felvidéki Termelőszövetkezetben. Művelte a háztáji szőlőt is, mely az ősi családi birtok egy darabja volt. 1989-ben önállósodott. Balatonakaliban a Fenye-hegyi családi birtokon, valamint a Pántlika-dűlőben bérelt területen gazdálkodott 2022-ben bekövetkezett haláláig.
A barátcsuha szőlőfajta
Nagy Imre balatonakali birtokán 1975–76 körül egy nagyon régi ültetvényben figyelt fel egy tőke öreg szőlőre. Először szürkebarátnak hitte, szaporítani kezdte, kísérletezett. Németh Márton „Ampelógráfiai album. Termesztett borszőlőfajták I.” című kötetéből sikerült beazonosítania, hogy hazánkban egy régóta, szórványosan termesztett, bizonytalan földrajzi eredetű fajtacsoportra bukkanhatott, amely három változatban fordul elő: a fehér, szürke és kék bogyójú verziókban. A termés genetikai elemzése is megtörtént, amely megerősítette: a régen eltűntnek hitt barátcsuha példányára bukkant. A fiatal szakember megmutatta Kiss Ervinnek, a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet akkori igazgatójának, aki szintén megerősítette: Imre barátcsuhára lelt. Ezek után a Badacsonyi Kísérleti Intézetben oltványokat készíttetett, amelyeket az ősi Fenye-hegyi családi birtokon ültetett el (a szürke bogyójú változatokat). A szakember harminc évig kísérletezett, mire kiismerte a szőlőfajta termesztési technológiáját. A barátcsuha nem érzékeny a lisztharmatra, peronoszpórára, nem támadja meg a botrítisz. A szőlőbor fajták közül a barátcsuhát szüretelik az egyik legkésőbb, november végén, december elején töppedt állapotban. A szürethez ki kell várni öt-hat csapadék, köd és páramentes napot. A seregélyektől madárhálóval védik.
Magas 24–26-os cukorfoka miatt lassú erjedésen megy keresztül. Február végén, március elején még „mozgásban van”. A Fenye-hegyi öreg pincében történő pár hónapos fahordós érlelés után, szeptember–októberben került palackokba. Jellemzője: száraz, erős, testes fehér bor. Ízvilága gazdag: van, akit hársra, dinnyére, egresre emlékeztet. Sok mindent mondanak, egy biztos, kellemesen selymes, semmilyen más borra nem hasonlít. A bort Imre megmutatta Bakonyi Károly szőlőnemesítőnek is, aki kóstolás után jellemző fajtajellegei alapján azonnal ráismert a barátcsuhára. Nagy Imre elhunytát követően a szőlőbirtok termését az Akalival szomszédos Balatonudvari Les-hegyén működő Skrabski Borászat dolgozza fel.
Az érték besorolása:
Agrár- és élelmiszergazdaság, épített környezet.
Az érték fellelhetőségének helye:
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
Kitartó, több évtizedes kísérlet után Nagy Imre megmentette az elveszettnek hitt barátcsuha szőlőfajtát a jelen és a jövő nemzedék számára. Kitartása, szakmai tudása példa számunkra.
A Fenye-hegyen lévő présházuk páratlan emlékét őrzi a Balaton-felvidék néprajzi-épített értékeinek, ugyanis a Balaton északi partvidékének szőlőhegyein egyedül Nagy Imréék pincéjében őrződött meg a korábban máshol is megfigyelhető, a pince-, és a présházhelyiség között található óriási gerendákból álló boronafal. Az épület másik különlegességét a pinceajtó jelenti, hiszen bár jelenleg működésképtelen állapotban, de szintén egy ősi forma, az ún. kölykes zártípusok formáját őrzi.
A javaslatot benyújtó személy:
Hudák Józsefné
Fotó: Réfi-Nagy Alexandra
