Lejtősztyeppek

Sziklagyepek

Településünk határa, sőt, sok helyen a falu belterülete is telis-tele van rendkívül sokszínű, fajgazdag gyepekkel, amelyek vezérfajai a különböző csenkesz fajok (9.kép). A felvétel a templomok előtti téren készült. Ezek kialakulása a mészköves talajhoz kötődik, hiszen a megtalálható fajok mindegyike mészkedvelő.

A lejtősztyeppek legjellegzetesebb képviselői az árvalányhajak. Településünkön számos olyan terület található, ahol tömeges a megjelenésük, gondoljunk akár a Cinege-domb tetejére, a Magyalban lévő fás legelőre, vagy épp a 71-es főút és a Levendulás-nyaralótelep közti Csirke-parrag nevű terület óriási kiterjedésű, de sajnos részben már beépített árvalányhaj mezőjére.

Az árvalányhajfajok mellett e területeken jellemzőek a hazai orchideák képviselői, mint a vitézvirág (1.), vagy épp a gyakran tömeges megjelenésű, több ezer példányt számláló, április-májusban nyíló agárkosbor (az egykori „Tatabányai-tábor” hátsó füves focipályájának környékén) (2.). Ősszel virít az apró termetű vetővirág (3.), de gyűjthető a korábban festőnövényként is hasznosított gyógynövényünk, az orbáncfű (4.), amelynek több példánya a Csirke-parrag legszélén, a nyaralók szomszédságában is jól érzi magát.

Gyepeink legjellegzetesebb fűszer- és gyógynövénye a kakukkfű, amely remekül érzi magát a korábban fontos élelmezési szerepet betöltő csattogó szamócával (5.).

A szintén sokfelé előforduló, általában a lejtősztyeppek szomszédságában elhelyezkedő majdhogynem termőtalaj nélküli sziklagyepekben is számos értékes növényfajjal találkozhatunk. Ilyenek a borsos varjúháj és az ezüstaszott (6.) (az egykori „Tatabányai-tábor” hátsó füves focipályáján).

Gyepeink és a bokorerdők találkozási régióiban fekete kökörcsinnel (7.), tavaszi hériccsel (8.), bíboros kosborral (10.) és a ritkának számító gérbiccsel (11.) is találkozhatunk.

Természeti környezet, kulturális örökség.

Agárkosboros: 46°53'04.3"N 17°44'17.9"E

A számos védett, ritka növényfaj önmagában is értéknek számít, szerencsére ezeknek a területeknek a többsége érintetlen, de mindezek védelme és beépítésük, feltörésük megakadályozása különösen hangsúlyos és fontos, nemcsak az ott élő növények, hanem az évszázadok során kialakult tájkarakter megőrzése miatt is. Ezeknek az élőhelyeknek a fennmaradásában nagy szerepe van a múltbeli legeltető állattartásnak, így örömteli, hogy az akali környéki területeket, köztük főként a lejtősztyepp gyepeket a mai napig „látogatják” a nyájak, akik az élőhely fennmaradásához járulnak hozzá, hiszen trágyázásuk mellett megakadályozzák azok becserjésedését is.

Törő Balázs