Egy falu születése…
Az érték jellemzése:
Az adott helyen történő emberi megtelepedés legfontosabb kritériuma a helyben található tiszta, iható forrásvíz. Településünk esetében ez a „legfontosabb kritérium” a jelenleg Forrás-park néven közismert és közkedvelt terület, ahol a Kuti-réti forrás ered.
(Ismereteink szerint a Balaton vizét csak a parttól több száz méterre fogyasztották – ott már kellőképpen tisztának tartották, sőt hordókba töltve „raktározták” is – hiszen a part menti vizeket az oda hajtott állatok beszennyezték.)
Régészeti feltárás egyelőre nem érintette a területet, így nehezen tisztázható, hogy a forrás mióta lehet használatban, mindenesetre érdekes adalék, hogy bár bizonyosan létezett (sőt, rövid ideig egy malmot is hajtott), egyetlen, eddig ismert 18–19. századi térkép sem jelöli (vélhetően csak helyi jelentősége okán).
A Balaton-felvidéki falvak esetében általános, hogy a településen lévő források, vagy átfolyó patakok mentén zöldségeskertek, ún. kutikertek, kútkertek, káposztáskertek alakultak ki, amelyek a lakosság éléskamrái voltak. Nálunk ezt a funkciót a Kuti-réten kialakított parcellák töltötték be egészen az 1960–70-es évekig, amikor a területen kialakításra került a nyaralótelep.
Az itt eredő patak korábban déli irányba folyt, a nyaralótelep kialakításakor terelték nyugati irányba.
A terület rendezésének ötlete Pálmüller József értéktár bizottsági társunktól ered, amelyet a 2010-es években alakították pihenő és edzőparkká, valamint játszótérré, ahol a parkosított részek jól harmonizálnak az eredeti, mocsári környezettel.
A parkból indul a település központi részének értékeit bemutató tízállomásos Titkok ösvénye elnevezésű, önállóan bejárható QR-kódos értékséta is.
Az érték besorolása:
Természeti környezet
Az érték fellelhetőségének helye:
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett:
Ez a forrás jelölte ki a múlt emberének, hogy a terület alkalmas a letelepedésre (amiből aztán valamikor az Árpád-korban kialakult Akali). Korábban a település konyhakertjei voltak e területen. A visszaemlékezések és egyéb adatok alapján valószínűsíthető, hogy a korábban déli irányba folyó patak hajtotta a magtár helyén álló malmot.
A forrás érintetlenül hagyott környezete az élőhely eredeti állapotát mutatja be, ami igazi kuriózum, egy „kis vadont” varázsol a település szívébe, és (a mocsári nőszirommal (1.) fémjelzett mocsári növényzeten túl) olyan védett növényeknek ad otthont, mint a képen is látható „buglyos szegfű” (2.), vagy épp a vitézvirág.
A területhez helyi legenda is kapcsolódik, ám ennek kifejtése már egy másik – értéktári – lapra tartozik.
A kialakított Forrás-park óriási vonzerővel bíró közösségi tér, amelyet nem csak a helyiek különféle korcsoportjai, hanem más településen élők is előszeretettel használnak, Nem beszélve arról, hogy a falun áthaladó kerékpárosok kedvelt pihenőhelyének is számít, így településünk jó hírét is viszi a nagyvilágba.
A javaslatot benyújtó személy:
Törő Balázs
Buglyos szegfű
Mocsári nőszirom