Jól alakult, hogy talán a lehető leghosszabb szerelvény gördült be az akali vasútállomásra, hiszen egy kis „piroskára” nem biztos, hogy kényelmesen felfértünk volna.
A „soha vissza nem térő” lehetőség és a hozzá járó ragyogó idő ugyanis rengeteg résztvevőt – egyes számítások szerint hetvenheten voltunk – csábított ságpusztai túránkra.
Örültünk, hogy nem csak falunkbeliek, a régi ságiak és családjaik, távolról jött érdeklődők, de még zánkai túrázók is csatlakoztak hozzánk.
A séta során bár a gyermekváros ságpusztai múltja jelentette a fő csapásirányt, sokak érintettsége okán természetesen a terület úttörő- és „egrys” múltja is megidézésre került.
Jó volt látni, hogy kötetlen beszélgetések és ismerkedések alakultak, a rég látott ságiak találkozója pedig különösen kedves a számunkra.
Köszönjük Takács Feri bá idegenvezetőnknek a kalauzolást, Takács Juci néninek, Labáthné Nagy Valériának, Pusztai Ferencnek és Beke Gyurinak az értő kiegészítéseket!
Minden résztvevőnek köszönjük, hogy velünk tartottak, az Erzsébet-tábor vezetőségének a lehetőséget, Hartinger Zoltánnak a közreműködést és csapatfotót!
(Vendéglátónk kérésére a tábor területén sem fénykép- sem videófelvételt nem készítettünk)
Tartsanak velünk következő programjainkon is, amelyek a tervek szerint május 3-án, valamint május 31-én kerülnek megrendezésre (tavaszi túra, szomszédolás)!
