Nem mindennapi esemény történt Balatonakaliban a hétvégén.
A szűk körű esküvő
Esküvőre készült a falu, meglepetés köszöntéssel!
Mégsem ez volt a legmeglepőbb, hanem az ifjú pár kora. A vőlegény ugyanis már kilencven éves, az ara kicsit fiatalabb, ő még csak hetvenkedik - hamarosan.
Szél Jóska bácsit a települési Idősek Napján, mint az akkoriban kilencvenedik esztendejébe lépőt köszöntötte Koncz Imre, Balatonakali polgármestere még október elején. Néhány nap múlva otthonában is felkeresték az önkormányzat munkatársai, hiszen minden 90. életévét betöltő személy a miniszterelnök aláírásával ellátott oklevelet kap, melyet Jóska bácsihoz Koncz Imre és Sokhegyi Ágota (igazgatási-szociális munkatárs és anyakönyvvezető) juttatott el.
Ekkor került szóba a pár története, és a házasság gondolata, melyet Jóska bácsi már régóta fontolgatott.
Két magányos ember találkozása volt az övék, amikor Jóska bácsi beteg lett és ápolásra szorult. Az egyik unokájának anyósa, Jutka néni, vállalta el, hogy lábadozása idejére Balatonakaliba költözik, hogy ápolja, segítse. Így lett, akkor még csak átmenetileg gondolva, Balatonakali lakos Jutka néni. A betegség elmúlt, az idősek búcsút vettek egymástól, illetve Jóska bácsi nem akart búcsúzni, hiszen olyan szépen el voltak ők együtt, „maradj itt velem Picikém!”.
Ennek már több, mint 10 éve. S hogy miért pont most jött az elhatározás? Vannak, még úriemberek! Tisztelete, elismerése és szeretete jeléül érezte azt az újdonsült férj, hogy összeköti életét az ő Picikéjével, papíron is. Tervei hallatán jött a lelkesedés az önkormányzati látogatók részéről is; ilyen még nem volt a faluban, ha komoly az elhatározás, a falu vezetése mindenben segíti azt.
A vőlegény szűk családi körös esküvőre gondolt csak tanukkal, ez így is történt november 14-én, szombaton délután. Aztán jött a meglepetés. A friss pár kilépve a teremből szembesült azzal, hogy a másik terem csukott ajtaja mögött a falubeliek „lapulnak”. A tavaszi szél soraira a helyi asszonykórus tolmácsolásában kísérte az anyakönyvezető első közös útjára a házasokat. A teremben az asztalok szépen megterítve, külön díszasztal a párnak, menyasszonyi torta, sütemények, sültek, minden, ami egy fogadáshoz kell. Sőt ennél több is, szavak a polgármester, az egykori focis társ, a falu tiszteleti polgárai, a horgásztársak, az öcs szájából. Vers, ének a helyiektől, örömkönnyek és a meghatottság könnyei. A pezsgős koccintást, vacsorát egész estés beszélgetés, közös éneklés zárta.
A meglepetés bulira szétküldött önkormányzati meghívón Mark Twain szavai álltak: „Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.” Egy egész falu kívánja, hogy ez az élvezet, a jó egészség még sokáig tartson!
Mégsem ez volt a legmeglepőbb, hanem az ifjú pár kora. A vőlegény ugyanis már kilencven éves, az ara kicsit fiatalabb, ő még csak hetvenkedik - hamarosan.
Szél Jóska bácsit a települési Idősek Napján, mint az akkoriban kilencvenedik esztendejébe lépőt köszöntötte Koncz Imre, Balatonakali polgármestere még október elején. Néhány nap múlva otthonában is felkeresték az önkormányzat munkatársai, hiszen minden 90. életévét betöltő személy a miniszterelnök aláírásával ellátott oklevelet kap, melyet Jóska bácsihoz Koncz Imre és Sokhegyi Ágota (igazgatási-szociális munkatárs és anyakönyvvezető) juttatott el.
Ekkor került szóba a pár története, és a házasság gondolata, melyet Jóska bácsi már régóta fontolgatott.
Két magányos ember találkozása volt az övék, amikor Jóska bácsi beteg lett és ápolásra szorult. Az egyik unokájának anyósa, Jutka néni, vállalta el, hogy lábadozása idejére Balatonakaliba költözik, hogy ápolja, segítse. Így lett, akkor még csak átmenetileg gondolva, Balatonakali lakos Jutka néni. A betegség elmúlt, az idősek búcsút vettek egymástól, illetve Jóska bácsi nem akart búcsúzni, hiszen olyan szépen el voltak ők együtt, „maradj itt velem Picikém!”.
Ennek már több, mint 10 éve. S hogy miért pont most jött az elhatározás? Vannak, még úriemberek! Tisztelete, elismerése és szeretete jeléül érezte azt az újdonsült férj, hogy összeköti életét az ő Picikéjével, papíron is. Tervei hallatán jött a lelkesedés az önkormányzati látogatók részéről is; ilyen még nem volt a faluban, ha komoly az elhatározás, a falu vezetése mindenben segíti azt.
A vőlegény szűk családi körös esküvőre gondolt csak tanukkal, ez így is történt november 14-én, szombaton délután. Aztán jött a meglepetés. A friss pár kilépve a teremből szembesült azzal, hogy a másik terem csukott ajtaja mögött a falubeliek „lapulnak”. A tavaszi szél soraira a helyi asszonykórus tolmácsolásában kísérte az anyakönyvezető első közös útjára a házasokat. A teremben az asztalok szépen megterítve, külön díszasztal a párnak, menyasszonyi torta, sütemények, sültek, minden, ami egy fogadáshoz kell. Sőt ennél több is, szavak a polgármester, az egykori focis társ, a falu tiszteleti polgárai, a horgásztársak, az öcs szájából. Vers, ének a helyiektől, örömkönnyek és a meghatottság könnyei. A pezsgős koccintást, vacsorát egész estés beszélgetés, közös éneklés zárta.
A meglepetés bulira szétküldött önkormányzati meghívón Mark Twain szavai álltak: „Az életet igazán csak akkor élvezhetjük, ha van, akivel ezt az élvezetet megoszthatjuk.” Egy egész falu kívánja, hogy ez az élvezet, a jó egészség még sokáig tartson!
Úton, immár házasként, a meglepetés köszöntésre
Gyűrűváltás
Az első gratuláció
A házassági papírokkal
A meglepetés köszöntés
A polgármester köszöntője, koccintás
A nagy nap poharaival koccintanak a házasok
Még egy jókívánság
