Év Honlapja 2015
E rövid kis húsvéti hagyomány-történettel köszöntjük olvasóinkat az ünnep alkalmából:

A Dunántúlon a húsvét hétfői locsolás kevésbé volt szokásban, mint a magyar nyelvterület egyéb részein, például Csíkban, az Ipoly-mentén, vagy épp Szeged környékén.

Viszont számos adat utal egyéb, bizonyos bakonyi falvakban a közelmúltig gyakorlatban lévő és néhol újra felelevenített, ugyancsak termékenységvarázsló célzatú népszokásra, a húsvéti korbácsolásra!
Fejér és Veszprém megyében sibának nevezik a négyszögűre font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat, közben ezt mondogatva:

Keléses ne légy,
Bolhásos ne légy,
Esztendőre frissebb légy!

A lányok a sibára szalagot kötöttek, borral kínálták a legényeket. A Bakonyban ugyancsak húsvéthétfőn jártak korbácsolni:

Sidiridi jó légy,
Friss légy,
Keléses ne légy,
Ha valahová küldenek, fuss!
A lábaid jó futók legyenek (lábára üt)
Kezeid jó mosogatók legyenek (kezére üt)
A fejed ne fájjon (fejére üt)
Sidiridi váltsd ki magadat!
(hátára üt és várja a tojást jutalmul).

A húsvéti korbácsolás jutalma a locsoláshoz hasonlóan szintén a hímes vagy piros tojás volt.

(Forrás: Néprajzi Lexikon)
Boldog húsvéti ünnepeket kívánunk!