A szitáló esőben némi tanakodás és várakozás után természetesen a túra mellett döntöttünk, jutalmul a Levendula sétányon jól meg is áztatott minket a magán még egy utolsót csavaró esőfelhő. Panaszra azonban semmi okunk, hiszen Hudák Józsefné Éva néni a "Micsurinnál" már verőfényes napsütésben várt minket, hogy bepillantást nyújtson a legendás akali kísérleti telep múltjába.
A történetekben felvillant a Rákosi-korszak abszurditása a magyar narancs, azaz az akali citrom képében, de természetesen szó esett a növénykísérleti telep nagy eredményeiről, a levendulaültetvényekről, a verhetetlen őszibarackokról, valamint a faluban még manapság is látható Akali 60-as és Piramis nevű helyi nemesítésű mandulafajtákról. A terület mai sorsáról Koncz Imre polgármester szólt néhány szót, és bár jelenlegi állapotában a hely nem emeli a balatoni kultúrtáj színvonalát, de talán még így is jobb egy fokkal annál, mintha lakóparkok sorakoznának a falu határának egyik legszebb panorámájú dűlőjében.
Fövenyesre érve még a nyaralótelep Antal-telepi korszakából itt maradt két monumentális méretű, koronájukkal szinte összeölelkező, az utca két oldalán álló fát (az egyik fenyő a másik tölgy) ejtettük útba.
A különböző járműves segítséggel érkezőkkel kiegészülve közel negyvenen toppantunk a Szafner portára. Szafnerné Éva néni messze földön híres vendégszeretetét talán csak szülőfaluja iránt érzett rajongása múlja felül, minden ismerős és ismeretlen csapattagot ugyanolyan szeretettel fogadott. Éva néni a rá jellemző közvetlenséggel néhány poénnal is megörvendeztetett minket, de még zenészt is hívott, az idősebb korosztály régi jó ismerősét, a régi bálok egyik kedvelt harmonikását, Boros Gábort. Éva néni remek, tárgyakból, fotókból és különböző dokumentumokból álló saját gyűjteménye – melyet akali emlékeiből állított össze – beszippantotta a társaságot, a fényképeken szereplők hosszas fejtegetése csak megerősítette az elképzelést, hogy bizony érdemes lenne újra közösen a régi fotók felett nosztalgiázni egy kicsit.
Köszönjük azoknak, akik velünk tartottak, Hudák Józsefné Éva néninek a színes visszaemlékezést, Tilesch Attila közreműködését, Boros Gábor zenei aláfestését, Szafnerné Éva néninek pedig a szíves (és a rétesek kapcsán finom) vendéglátást, reméljük, hogy minél többször látjuk az Alapítvány jövőbeni programjain!
Szöveg, fotó:
Törő Balázs
A történetekben felvillant a Rákosi-korszak abszurditása a magyar narancs, azaz az akali citrom képében, de természetesen szó esett a növénykísérleti telep nagy eredményeiről, a levendulaültetvényekről, a verhetetlen őszibarackokról, valamint a faluban még manapság is látható Akali 60-as és Piramis nevű helyi nemesítésű mandulafajtákról. A terület mai sorsáról Koncz Imre polgármester szólt néhány szót, és bár jelenlegi állapotában a hely nem emeli a balatoni kultúrtáj színvonalát, de talán még így is jobb egy fokkal annál, mintha lakóparkok sorakoznának a falu határának egyik legszebb panorámájú dűlőjében.
Fövenyesre érve még a nyaralótelep Antal-telepi korszakából itt maradt két monumentális méretű, koronájukkal szinte összeölelkező, az utca két oldalán álló fát (az egyik fenyő a másik tölgy) ejtettük útba.
A különböző járműves segítséggel érkezőkkel kiegészülve közel negyvenen toppantunk a Szafner portára. Szafnerné Éva néni messze földön híres vendégszeretetét talán csak szülőfaluja iránt érzett rajongása múlja felül, minden ismerős és ismeretlen csapattagot ugyanolyan szeretettel fogadott. Éva néni a rá jellemző közvetlenséggel néhány poénnal is megörvendeztetett minket, de még zenészt is hívott, az idősebb korosztály régi jó ismerősét, a régi bálok egyik kedvelt harmonikását, Boros Gábort. Éva néni remek, tárgyakból, fotókból és különböző dokumentumokból álló saját gyűjteménye – melyet akali emlékeiből állított össze – beszippantotta a társaságot, a fényképeken szereplők hosszas fejtegetése csak megerősítette az elképzelést, hogy bizony érdemes lenne újra közösen a régi fotók felett nosztalgiázni egy kicsit.
Köszönjük azoknak, akik velünk tartottak, Hudák Józsefné Éva néninek a színes visszaemlékezést, Tilesch Attila közreműködését, Boros Gábor zenei aláfestését, Szafnerné Éva néninek pedig a szíves (és a rétesek kapcsán finom) vendéglátást, reméljük, hogy minél többször látjuk az Alapítvány jövőbeni programjain!
Szöveg, fotó:
Törő Balázs
