Balatonakali

Pál apostol védőbeszédében, az ítéletre várva, előadja megtérésének és missziós útjainak történetét, miközben Jézus Krisztusról tesz tanúbizonyságot a jeruzsálemi nép, a nagytanács, Félix helytartó és Agrippa király előtt.

 

A monodráma kizárólag a Bibliából vett szövegekből épült fel, majd formálódott a 60 perces előadás textusává. Nincs benne átírás, hozzáköltés vagy „civil” szöveg. A Szentírásból átvett, megfelelően dramatizált szövegrészek egy egységgé, a védőbeszéd egységéve formálódnak. Tehát az előadás (a védőbeszéd) kizárólag a Biblia könyveiből, az Igéből meríti anyagát. A felhasznált Igerészek dramatizálva és a megfelelő sorrendbe állítva alkotnak egy logikus, sokszor belső történeti ívet: az egyik Igerész gondolatiságából következik egy másik bibliai szakasz. Mindez a védőbeszéd kontextusában hangzik el.

 

Pál apostol megtérése nagy ívű történet: farizeusból keresztyén, üldözőből üldözött, ó emberből új ember, Saulból Pál. Óriási kihívás és méltó színészi feladat megjeleníteni ezt a belső folyamatot szinte eszköztelenül. A védőbeszéd személyes és társadalmi harc egyben. Személyes, hiszen Pál önmaga ó emberével is szemben néz, amiből Krisztus megtérítette, hogy új emberként lehessen a „pogányok apostola”. „Nekem, a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem Krisztus kikutathatatlan gazdagságát.” Ugyanakkor társadalmi harc is, hiszen saját népe ellen kell megvédeni magát. „A miatt a reménység miatt állok itt vád alatt, amelyet Isten atyáinknak ígért, és amelynek beteljesedésében a mi tizenkét törzsünk éjjel-nappal, buzgón szolgálva reménykedik.” (Ap. Csel. 26.6.)

 

Pál azonban a védőbeszéden keresztül is az evangéliumot hirdeti: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn.3,16.)