Vitézvirág.
Buglyos szegfű.
Elgondolkodtál már azon, hogy egy település miért épp ott jött létre, ahol? Mindebben az egyik, ha nem a legfontosabb kritériumnak a rendelkezésre álló iható forrásvíz számított. Ez településünk esetében a Forrás park néven ismert közkedvelt területen fakad, melyet az akaliak Kuti réti forrásnak neveznek. Ez a forrás jelölte a történelmi korok emberének, hogy a terület alkalmas a letelepedésre.
Az Akali néven ismert falut valamikor az Árpád-korban alapították őseink. Persze felmerülhet a kérdés, mi a helyzet a Balatonnal?! Ismereteink szerint a tó vizét csak a parttól több száz méterre tartották fogyasztásra alkalmasnak, – ahonnan hordókba töltve „raktároztak” is belőle – hiszen a part menti vizeket az oda hajtott háziállatok beszennyezték.
Régészeti feltárás egyelőre nem érintette a területet, így nehezen tisztázható, hogy a forrást pontosan mióta használják, mindenesetre érdekes ellentmondás, hogy bár bizonyosan létezett, egyetlen, eddig ismert 18–19. századi térkép sem jelöli, vélhetően csak helyi jelentősége okán.
A Balaton-felvidéki falvak esetében általános, hogy a településen lévő források, vagy átfolyó patakok mentén zöldségeskertek, ún. kutikertek, kútkertek, káposztáskertek alakultak ki, melyek a lakosság éléskamrái voltak. Nálunk ezt a funkciót a Kuti réten kialakított parcellák töltötték be. A terület efféle hasznosítása egyrészt értelemszerű volt, másrészt a kényszer is szülte, hiszen amint azt később látni fogjuk, a legtöbb háznál olyan kisméretűek voltak a telkek, hogy nem volt mód zöldségeskert létrehozására.
Az itt eredő patak korábban déli irányba folyt, melyet valamikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján a nyaralótelep kialakításakor tereltek el nyugati irányba. A patakkal sétánk legutolsó állomásán ismerkedünk meg jobban…
A területet a 2010-es években pihenő- és edzőparkká, valamint játszótérré alakították, ahol a parkosított részek jól harmonizálnak az eredeti, mocsári jellegű területtel. A forrás érintetlenül hagyott környezete az élőhely eredeti állapotát mutatja be, ami igazi kuriózum, hiszen egy „kis vadont” csempész a település szívébe és – a mocsári növényzeten túl – olyan védett növényeknek is otthont ad, mint a buglyos szegfű , vagy épp a vitézvirág.
Mielőtt nyakunkba vennénk a falut, még egy nagyon fontos dologról szólnunk kell, ugyanis a területhez helyi legenda is kapcsolódik, amelyből a magyar hitvilág nagyon ősi rétegei köszönnek vissza.
Még a közelmúltban is beszélték ugyanis régi nagy öregekre hivatkozva a falusiak, hogy a Kuti rét vizenyős földje réges-régen egy fehér lovat nyelt el.
A forrás közvetlen környezetét ezért – főként a gyermekek számára – tiltott, kerülendő, veszélyes helynek tartották. Bár az elsüllyedt ló legendája az évszázadok során egyfajta gyermekijesztővé változott, mögötte sok egyéb jelentés is húzódhat, hiszen a magyar hitvilágban természetfeletti erőkkel felruházott fehér ló jelképezheti azt a valamikori táltost, vagy garabonciást is, aki arra is hivatott, hogy egy-egy közösségnek megmutassa, hogy hol érdemes letelepedni és azóta is őrködik a falu nyugalma felett.
A hit, miszerint itt egy fehér lovat nyelt el az ingovány – melyet tehát egy nagy tudású és erejű táltossal azonosíthattak, bizonyságtételül szolgálhat a falu mindenkori lakói számára, hogy Akalit ezen a mágikus helyen kellett őseiknek megalapítaniuk.
Az Akali néven ismert falut valamikor az Árpád-korban alapították őseink. Persze felmerülhet a kérdés, mi a helyzet a Balatonnal?! Ismereteink szerint a tó vizét csak a parttól több száz méterre tartották fogyasztásra alkalmasnak, – ahonnan hordókba töltve „raktároztak” is belőle – hiszen a part menti vizeket az oda hajtott háziállatok beszennyezték.
Régészeti feltárás egyelőre nem érintette a területet, így nehezen tisztázható, hogy a forrást pontosan mióta használják, mindenesetre érdekes ellentmondás, hogy bár bizonyosan létezett, egyetlen, eddig ismert 18–19. századi térkép sem jelöli, vélhetően csak helyi jelentősége okán.
A Balaton-felvidéki falvak esetében általános, hogy a településen lévő források, vagy átfolyó patakok mentén zöldségeskertek, ún. kutikertek, kútkertek, káposztáskertek alakultak ki, melyek a lakosság éléskamrái voltak. Nálunk ezt a funkciót a Kuti réten kialakított parcellák töltötték be. A terület efféle hasznosítása egyrészt értelemszerű volt, másrészt a kényszer is szülte, hiszen amint azt később látni fogjuk, a legtöbb háznál olyan kisméretűek voltak a telkek, hogy nem volt mód zöldségeskert létrehozására.
Az itt eredő patak korábban déli irányba folyt, melyet valamikor a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján a nyaralótelep kialakításakor tereltek el nyugati irányba. A patakkal sétánk legutolsó állomásán ismerkedünk meg jobban…
A területet a 2010-es években pihenő- és edzőparkká, valamint játszótérré alakították, ahol a parkosított részek jól harmonizálnak az eredeti, mocsári jellegű területtel. A forrás érintetlenül hagyott környezete az élőhely eredeti állapotát mutatja be, ami igazi kuriózum, hiszen egy „kis vadont” csempész a település szívébe és – a mocsári növényzeten túl – olyan védett növényeknek is otthont ad, mint a buglyos szegfű , vagy épp a vitézvirág.
Mielőtt nyakunkba vennénk a falut, még egy nagyon fontos dologról szólnunk kell, ugyanis a területhez helyi legenda is kapcsolódik, amelyből a magyar hitvilág nagyon ősi rétegei köszönnek vissza.
Még a közelmúltban is beszélték ugyanis régi nagy öregekre hivatkozva a falusiak, hogy a Kuti rét vizenyős földje réges-régen egy fehér lovat nyelt el.
A forrás közvetlen környezetét ezért – főként a gyermekek számára – tiltott, kerülendő, veszélyes helynek tartották. Bár az elsüllyedt ló legendája az évszázadok során egyfajta gyermekijesztővé változott, mögötte sok egyéb jelentés is húzódhat, hiszen a magyar hitvilágban természetfeletti erőkkel felruházott fehér ló jelképezheti azt a valamikori táltost, vagy garabonciást is, aki arra is hivatott, hogy egy-egy közösségnek megmutassa, hogy hol érdemes letelepedni és azóta is őrködik a falu nyugalma felett.
A hit, miszerint itt egy fehér lovat nyelt el az ingovány – melyet tehát egy nagy tudású és erejű táltossal azonosíthattak, bizonyságtételül szolgálhat a falu mindenkori lakói számára, hogy Akalit ezen a mágikus helyen kellett őseiknek megalapítaniuk.
1. Fountain Park - the birth of a village
Have you ever wondered why a settlement was created where it was? One, if not the most important criterion, was the availability of potable spring water. In the case of our municipality, it comes from the popular area known as the Fountain Park, which is called the Kuti Meadow Spring by the people of Akali. For the people of the past, this spring marked that the area was suitable for settlement. The village known as Akali was founded sometime in the Árpád era by our ancestors.
We can ask the question: Why was the water of Lake Balaton not a good enough reason to settle in the area?
As far as we know, the water of the lake was only considered fit for consumption several hundred metres from the shore - where it was considered sufficiently clean and even stored in barrels - as the waters along the shore were polluted by the domestic animals that were driven there.
No archaeological excavations have yet been carried out in the area, so it is difficult to clarify exactly how long the spring has been in use. Although, it is an interesting contradiction that while it certainly existed, it is not marked on any known 18th-19th century maps, presumably because of its local significance.
It was common in the case of the villages in the Balaton-Uplands area to establish vegetable (especially cabbage) gardens alongside spring waters or running streams. The gardens were called fountain gardens, or so-called Kúti gardens, and were the pantry of the people.
The people of Akali had their small gardens in the plots of the Kúti Meadow.
It was not only logical to use the area for this reason, but it was rather necessary because as you will see later on, the backyards of the houses were too small to grow vegetables.
The stream that originated here used to flow in a southerly direction. It was then diverted to the west sometime in the sixties and seventies of the last century when the holiday village was built. We will get to know the stream of Akali better at the last stop of our journey.
In the 2010s, this area was converted into a recreational park to provide opportunities for free-time activities and relaxation. It is also a training park, which includes a playground. The landscaped area of the new park is in great visual harmony with the original marshland.
The unspoilt environment of the water source is a true curiosity, as it creates a "little wilderness" in the heart of the village and, in addition to the marsh vegetation, is home to protected plants such as the Fringed Pink or the Pyramidal Orchid.
Before we start our journey into the village, there is an important thing worth mentioning. There is a local legend connected to this area. The legend refers to several layers of ancient Hungarian tradition and belief system.
Even recently, the locals have said that the Kuti meadow swamp swallowed a white horse long ago. Because of this legend, the immediate vicinity of the spring is considered a forbidden and dangerous place - especially for children - a place to be avoided.
The legend of the sunken horse not only turned into a frightening story for children over the centuries but also contains several layers of meaning.
In the Hungarian religious world, the white horse endowed with supernatural powers may also symbolize the former taltos, or shaman, who showed a community where it was worth settling and who has been guarding the tranquillity of the village ever since. The death of the horse is a testimony to the fact that Alkali was founded in this magical place by their ancestors.
We can ask the question: Why was the water of Lake Balaton not a good enough reason to settle in the area?
As far as we know, the water of the lake was only considered fit for consumption several hundred metres from the shore - where it was considered sufficiently clean and even stored in barrels - as the waters along the shore were polluted by the domestic animals that were driven there.
No archaeological excavations have yet been carried out in the area, so it is difficult to clarify exactly how long the spring has been in use. Although, it is an interesting contradiction that while it certainly existed, it is not marked on any known 18th-19th century maps, presumably because of its local significance.
It was common in the case of the villages in the Balaton-Uplands area to establish vegetable (especially cabbage) gardens alongside spring waters or running streams. The gardens were called fountain gardens, or so-called Kúti gardens, and were the pantry of the people.
The people of Akali had their small gardens in the plots of the Kúti Meadow.
It was not only logical to use the area for this reason, but it was rather necessary because as you will see later on, the backyards of the houses were too small to grow vegetables.
The stream that originated here used to flow in a southerly direction. It was then diverted to the west sometime in the sixties and seventies of the last century when the holiday village was built. We will get to know the stream of Akali better at the last stop of our journey.
In the 2010s, this area was converted into a recreational park to provide opportunities for free-time activities and relaxation. It is also a training park, which includes a playground. The landscaped area of the new park is in great visual harmony with the original marshland.
The unspoilt environment of the water source is a true curiosity, as it creates a "little wilderness" in the heart of the village and, in addition to the marsh vegetation, is home to protected plants such as the Fringed Pink or the Pyramidal Orchid.
Before we start our journey into the village, there is an important thing worth mentioning. There is a local legend connected to this area. The legend refers to several layers of ancient Hungarian tradition and belief system.
Even recently, the locals have said that the Kuti meadow swamp swallowed a white horse long ago. Because of this legend, the immediate vicinity of the spring is considered a forbidden and dangerous place - especially for children - a place to be avoided.
The legend of the sunken horse not only turned into a frightening story for children over the centuries but also contains several layers of meaning.
In the Hungarian religious world, the white horse endowed with supernatural powers may also symbolize the former taltos, or shaman, who showed a community where it was worth settling and who has been guarding the tranquillity of the village ever since. The death of the horse is a testimony to the fact that Alkali was founded in this magical place by their ancestors.
