Év Honlapja 2015
9. Kegyes urak
Az épület eredeti pompájában.
9. Kegyes urak
Kertmozi a megújulása előtt.
1807-ben az akkor a csőd szélén álló piarista rend, hogy anyagi helyzetét rendezze, az uralkodótól megkapta a fehérvári őrkanonokság birtokát, közte több környékbeli település mellett Akalit is.

A több lábon álló uradalom a településen döntően állattartással, illetve a 19. század végére rendkívül magas szintre emelt szőlőtermeléssel és borkészítéssel foglalkozott.

Az addig Dörgicséről irányított gazdaság a vasút 1909-es északi parti megjelenését követően az 1910-es évek közepén tette át székhelyét Akaliba az eredetileg intézőháznak épült, mai Művelődési Házba. A szépen parkosított udvaron álló intézőház historizáló stílusban épült, melyből az elmúlt egy évszázad sajnos sok patinát lekoptatott.

Az államosítás után az épület kezdetben iskola, majd kultúrház lett, de működött itt mozi, valamint sokáig a focisták is itt öltöztek a meccsek alkalmával. Az udvaron lévő kertmozi igazi „retro” intézmény, hiszen a hetvenes évek óta szórakoztatja a nagyérdeműt.

Az előző állomáshelyünkön hallottuk, hogy a helyiek többsége evangélikus vallású volt; milyen lehetett kapcsolatuk katolikus uraikkal? Amellett, hogy a piaristák helyi ténykedéséhez számos fejlesztés köthető – például kikötőt is üzemeltettek – és az evangélikus templom építését is támogatták, a náluk dolgozó falusiak számos olyan korszerű gazdálkodási módszert leshettek el tőlük, főként a szőlőművelés és a borkészítés köréből, melyeket saját tulajdonuk kapcsán is kamatoztathattak.

Az sem maradhat titokban, hogy miért volt Akaliban oly sok evangélikus! A Balaton-felvidék protestáns közösségei, köztük a Nagyvázsony-környéki evangélikus vallású lakosság magas száma a valamikori várakkal hozható összefüggésbe.
A várakban szolgáló katonáskodó népesség ugyanis a katolikus Habsburg urak ellenében szinte kivétel nélkül protestánssá vált. Az erősségek a török háborúk után tulajdonképpen funkciójukat vesztették, így az ott szolgáló népesség is szétrajzott a térségben, erősítve a mencshelyi, szentantalfai, dörgicsei, vagy épp az akali evangélikus, vagy a monoszlói, a zánkai református közösségeket.
9. Gracious gentlemen
9. Gracious gentlemen
9. Gracious gentlemen
In 1807, the Piarist order, which was on the verge of bankruptcy at the time, received the estate of the guardian canonry of Balaton from the emperor, which included Akali and several other settlements in the area.
The multi-estate manor was mainly engaged in animal husbandry and, by the end of the 19th century, in vine-growing and winemaking, which had reached a very high level.
In the mid-1910s, the manorial farm, which had previously been run from Dörgicse, moved to the center of Akali and into the administrative house which is now a community centre. This happened after the construction of the railway on the north coast of Lake Balaton in 1909. Standing in a beautifully landscaped courtyard, the schoolhouse was built in the historicist style, from which unfortunately lost its original luster the last century

After nationalisation, the building became a school, then a cultural centre, but it also housed a cinema and, for a long time, footballers dressed here for matches. The garden cinema in the courtyard is a truly “retro” institution, having entertained the public since the 1970s.

At our previous stop, we heard that most of the locals were Lutherans - what was their relationship with their Catholic masters like?As well as the many local developments that the Piarists were involved in, such as the operation of a port and the building of the Lutheran church, the villagers who worked for them learned a number of modern farming techniques, especially in the fields of viticulture and winemaking, which they could apply to their own property.

Nor can it remain a secret why there were so many Lutherans in Akali! The high number of Protestant communities in the Lake Balaton Uplands, including the Lutheranpopulation in the Nagyvázsony area, can be linked to the former castles.

Almost all the soldiers who served in the castles became Protestants in opposition to the Catholic Habsburg rulers. After the Turkish wars, the fortresses effectively lost their function, so the population serving there also dispersed throughout the region, strengthening the Lutheran communities of Mencshely, Szentantalfa, Dörgice, and Akali, or the Calvinist communities of Monoszlo, and Zánka.